A Kisherceg és a Rózsa

Többször, többek megrökönyödésére kifejtettem már, hogy nem szeretek olvasni, főleg szépirodalmat nem. Egyszerűen azért, mert a valóság jóban és szépségben mindig felülmúl, gonoszságban és rondaságban pedig mindig alulmúl minden fikciót. Felesleges kitalációkat olvasgatni.

Ennek ellenére mégis van néhány kedvencem a világ literatúrájából. Ezek egyike a „Kis herceg”, amelyet már gyermekkorom óta vagy tizenötször olvastam.

Minden alkalommal mást jelentett számomra: most 38 év körüli, riadt szemű férfiként a „Kis herceg” számomra nem más, mint egy tragikus szerelmi történet, melynek egyik szereplője maga a kis herceg, míg a másik a Rózsa. Talán ezért is ajánlja az író (Antoine de Saint-Exupéry) könyvét felnőtteknek, a következő humoros megfogalmazással. (Mert azt szeretné, ha könyvét gyerekek is olvasnák.)

 

Léon Werth-nek

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:


Léon Werth-nek,
amikor még kisfiú volt.

 

Végigolvasva a VIII. fejezetet egyértelműnek kell lennie, hogy a Rózsa, itt egyáltalában nem egy virág, hanem egy nagyon szép, de kissé hiú, hisztis nő, aki erősebbnek és önteltebbnek mutatja magát, mint amilyen valójában. A történet lényege, hogy a Fiú (kis herceg) elhagyja a Lányt (a Rózsát), mert a Lány félreérthetően viselkedik. (A lányok néha nagyon hülyék tudnak lenni – persze ők ugyanezt gondolják a fiúkról.) Amikor a Fiú úgy dönt, hogy elmegy, a Lány lényegében szerelmet vall neki (IX. f.), de elhiteti a Fiúval, hogy nyugodtan távozhat, ő képes megvédeni önmagát. Pedig dehogy!. Kettőjük tragédiájának oka az, hogy a kis herceg (a Fiú) éppen a lényeget nem ismeri fel. Hogy egyetlen dologtól kell megmenteni a Lányt: önmagától!

Egyébként elveszik a majomkenyérfa-erdőben.

A mű kulcsmondatát a róka mondja ki (XXI. f): „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

A kis herceg ekkor érti meg: „Felelős vagyok a rózsámért….” – mondja. De már késő. Nem marad más, mint a kígyómarás….

 

De persze ez csak mese.

 

Szelídíteni azonban lehet a sivatagban, idegen bolygón vagy akár a neten keresztül is. Nem könnyű szakma. Néha csak úgy megy, ha a Szelidítő lelkét-testét odaadja a Szelidítendőnek. Ez komoly döntés, s félelmes, ha a Szelidítő még a Rózsa illatát sem ismeri. De reménykedjünk csak cikkünk 2. mondatának igazában. A valóság néha szebb mint az álom.

 

…..

 

A Megváltó ma megfeszíttetik….A nap már délutánba hajlott a Koponyahegy fölött.

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com

WordPress.com is the best place for your personal blog or business site.

%d blogger ezt kedveli: