A nagy F az ATV-n

Nézem én ezt a műsort, illetve az ismétléseit. Ami valljuk be egy fajta mazochizmus. F, mint Friderikusz műsorát én újságíró tanoncokkal is megnézetném: hogy hogy nem. Tehát hogy nem szabad műsort készíteni.


Kedvencem a sorból az az adás, azaz nem is egy hanem kettő, amely(ek)ben F a Magyar Tudományos Akadémia (röviden MTA) reformjairól értekezett meghívott vendégekkel, köztük egy külhonból hazaszármazott, s itthon meghurcolt kutatóval, az MTA elnökével Vízy E. Szilveszterrel, a SOTE rektorával(?) – vagy valamelyik dékánjával – és örök kedvencemmel Kóka János miniszterrel.

F az említett kutató példáján akarta demonstrálni azt, hogy az MTA-n reformokra van szükség, mert lám-lám az ilyen nagy hírű kutatók sem tudnak itthon boldogulni. Különös harmóniában voltak ők Kóka Jánossal, s az egész műsor olyan volt mint egy koncepciós per, ahol Kóka J a vádló F a vérbíró, a vádlott Vízy E. s az ítélet már a tárgyalás előtt megvan.

Mert nézzük meg mi is történt a „fiatal” kutatóval.

Hazajött Amerikából, itthon a SOTE-n kapott docensi állást és még egy intézetigazgatói posztot is hozzávágtak. De az ifjú kutató, mint minden ifjú kutató – nagyon helyesen – törekvő és többre vágyik, s ezért egytemi tanári pozícióra kandidiált. Beadta a pályázatát a SOTE kari tanácsára, és az a pályázatot elutasította, maradt tehát a kutató docens.

F műsorában a fiatal kutató Nobel-díjas munkatársa is megnyilatkozott, hogy mennyire nagyra tartja a fiatal kutató munkáját. Kétség nem férhet hozzá, hogy az ifjú kutató kiérdemelte volna a professzori katedrát. S ezt nem irónikusan írom.. Valóban.

Miért nem kapta akkor meg? Ez itt a kulcskérdés.

Mert elkövetett egy hibát: egy konferencián, ahol véletlenszerűségből Kóka meg asszem Gyurcsány is részt vett, szidni merészelte az egész hazai tudományos szakmai közéletet és a SOTE egyik professzorát különösen. Gondolom a kritizált figurák benn ültek abban a bizottságban, akik elbírálták az ifjú kutató professzori pályázatát, s így aztán valamilyen formai okra hivatkozva a pályázat elbukott. Tipikus magyar történet.

Jó-jó, de mi köze ehhez az Akadémiának és Vízy E. Szilveszternek?

A tudományos világban járatlan olvasónak mondom, hogy a professzori, azaz egyetemi tanári kinevezések nem tartoznak az Akadémia hatáskörébe. Ezt a rangot az autonóm egyetemek és azok karai ítélik oda, és a köztársasági elnök adja a kinevezést, az Akadémiának abba beleszólása sincs.

Az Akadémia csak a legmagasabb tudományos fokozatot adja. Ez pedig a nagydoktori (akadémiai doktori) fokozat, amit az ifjú delikvens meg is kapott. Még egyszer felteszem tehát az álnaív kérdést, hogy kerül a képbe az Akadéma?

Hát úgy, hogy bele kellett kerülnie. Mert F műsorában a tények és a valóság vajmi szerepet kap. Lényeg az, hogy az F az általa(?) kidolgozott prekoncepciót megetesse a néppel, s hogy a nép majd azt gondolja, hogy ezt a csúnya Akadémiát majd jól meg kell reformálni. S ki lesz a nagy reformátor – vagy inkább – stílusosan inkvizítor: Kóka jános személyesen.

Szerencsétlen Vízy E. mondhatott akármit, hogy a reformok már folynak, meghogy az alapkutatásnak igen is megvan a társadalmi haszna, meghogy az akadémiai intézethálózat alkalmazott kutatásokat is végez, s az a közvetlen forintokban (eurókban) mérhető ez Kókát és a nagy F-et láthatóan nem zavarta. Még az sem, hogy Vízy konkrét, valós, F és Kóka által sem vitatott példákkal hozakodott elő.

A koncepció megvolt, s az ítélet is. Abczug Vízy, levele.

S a műsor csúcspontján elérkezett a katarzis: F az ifjú kutatóval még egy jó nagyot belerúgatott a végén Vízybe, mondván, hogy Vízy valamilyen tudományos indexe jóval alacsonyabb az övénél (mármint az ifjú kutatónál). Bravó!

Eszem megáll.

(Excuse me, my mind halted, need to reboot……………………………………………………..

………………………………………………………………………………………OK)

Erre van egy bölcs magyar mondás, ahol az ész megáll ot az F feláll.

De nem áll fel dadus! Marad. Marad a helyén, s szorgalmasan gyártja a híreket.

Nem közvetíti – ami egy újságíró dolga lenne – hanem gyártja.

S akkor el is érkeztünk mondandóm lényegéhez.

Itt nem arról van szó, hogy ki melyik oldalhoz tartozik, hogy ki szereti Kókát és ki Matolcsyt, itt a szakmaiság elemi hiányáról van szó.

Az újságíró dolga az (lenne), hogy a dolgot magát láttassa az olvasóval/nézővel és ne a saját hülyeségeit – megrendelésre vagy odadörgölőzésből – terjessze. Ha F annyira terjeszteni akarja a gondolatspóráit akkor írjon blogot.

Én, mint olvasó abszolute nem vagyok kíváncsi se F se más riporter – korlátolt – véleményére, engem a riportalany érdekel. Nem kell a nézőt evanglizálni, a „jó” útra vezetni.

Az a jó ripoter vagy műsorvezető, akiről a néző/olvasó nem tudja megállapítani, hogy kihez húz, mert ez mondandójából nem derül ki.

Sajnos ilyen a hazai közéletben nincs. Néhány mondat és máris tudom, hogy XY melyik csapatba tartozik.

Itt a fideszes és a mszp-szdsz-es újságírók között csak az a különbség, hogy az utóbbiak még mindig ügyesebben haz… füllentenek. Az utóbbiak azt állítják magukról, hogy ők a „független” értelmiségiek, az igazi profi újságírók, s a másik oldal csak propagandát gyárt. S az olvasóközönség egy jelentős része még mindig beveszi ezt a „vérprofi” dumát.

Ezer sebből vérzik ez, s egyáltalában semmi köze a professzionális újságíráshoz, ez valami egészen más…

S mit lehet ehhez hozzáteni:

Tarts ki Vízy E.!

Kapcsolódó anyag (Freund Tamás agykutató cikke)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com

WordPress.com is the best place for your personal blog or business site.

%d blogger ezt kedveli: