Azért is tavasz

Igaz, hogy itt a tél, de éppen ezért csempészek egy kis késő tavaszi – kora nyári hangulatot olvasóim szívébe:

Íme a szőlőm nyáron kilátással, felhőkkel meg minden:

És az új telepítés, háttérben egyik présházunkkal – jobbra(Kattints és folytatódik):

Egy másik snow

Sajnos nem vittem fényképezőgépet, hogy lefotózzam a zalai havas tájat, kárpotlásul itt egy szép téli a Dunakanyarból.

Gyurcsány vécépapíron. Állítólag…

Legalább is ezt mondta arról a – Gyurcsányt jó hosszú orral ábrázoló – képről fideszes ismerősöm, amit a kezembe nyomott. Valóban… Jó puha papírra volt… Be is szkenneltem nyomban, s most már mindenki láthatja, ha nem is használhatja az Al Quro-s tisztasági papírt. Állítólag benn az irodán vitték, mint a cukrot… Bár a cukor nem tom mennyire jó hasonlat…. A lényeg az, hogy csak egy kis darabot sikerült felebarátomnak megmentenie.

Hát íme az ominózus:

Az esetből is látszik, hogy a pannon puma,

S ha már ennyire benne

S ha már ennyire bennevagyok, adok még egy képet éjszakára. Szőkőkút New Orleansban.

Kék kutya

Sok éve jártam New Orleansban. A Francia negyedben (French Quarter) volt egy csávónak egy kiállítóterme. Ő csak kutyákat festett, méghozzá nem is akármilyneket: csak idióta kék kutyákat.

Az én kedvencem a kék kutya abszlut vodkával című kompozíció.

Dzsesszfesztivál Cserfőn – Július 19-21

Hosszú ideje a szomszéd szőlőhegyen minden évben megrendezik a cserfői fesztivált, a Jazzland Cserfő-t. Az esemény megálmodója Tiborcz Iván zenész, aki a Nagykanizsához tartozó Cserfőn telepedett le, s saját “birtokán” csinálja a fesztivált. Tudni kell a helyről, hogy noha a városhoz tartozik, jellegét tekintve egy tipikus zalai szőlőhegy. Aki ismeri az tudja, hogy ezek a hegyek inkább egymás mellett sorakozó észak-dél irányú több kilóméteres dombok, oldalukon többnyire szőlővel. Régebben leginkább Nohával. (Más nevein Nova, Noah) Ugye ez az a szőlőfajta, amelynek a bora egyesek szerint metilalkoholt is tartalmaz, ezért sokkal jobban hülyít, mint a “normális” bor. De persze lehet, hogy ez csak városi (?) legenda…

Az íze minenesetre fertelmes, olyan mintha egy patkányt öltek volna bele a borba…

A Mester és Margarita – az orosz széria szubjektív kritikája

Nem gyakran olvasok rádióújságot, ezért az interneten értesültem arról, hogy az oroszok tízrészes szériában megfilmesítették legkedvesebb könyvemet, Bulgakov „A Mester és Margaritáját”. A sorozatot a Duna Tv adja, s sajnos nem láttam az első négy részt. Valaki azonban hál Istennek digitalizálta és feltette az egyik videó oldalra. Így az interneten én is láthattam, nem kellett várnom a DVD-re, ha kiadják majd egyáltalán. Az 5.-6. részt már szerencsére tévén láttam, ami azért mégiscsak jobb, mint a kisfelbontású netes videó.

Mielőtt leültem a számítógép el megnézni az első négy részt elolvastam jó néhány kritikát, s bizony nagyon jókat írtak a film addig sugárzott részeiről. Ezért nagy várakozással ültem le a monitor elé. S nem csalódtam. Az első benyomás: kitűnő színészek. Különösen Korovjovot játszó színész (Álekszandr Ábdulov) alakítása tetszik. Az is előnyére válik a filmnek, hogy szinte pontosan követi a regényt, annak ellenére, hogy ez egy kissé vontatottá teszi. De mivel ez nem egy „A Mester és Margarita” alapján készült film, hanem a regény filmváltozata, ezért ez így helyes. Nagyon jól átjön a filmen a könyv hangulata és a jellegzetes orosz humor, amely talán a könyvben nem is volt annyira élvezhető, mint ebben a zseniális színészekkel megáldott rendezésben.

Bulgakov „A Mester és Margaritája” nem egy Rejtő regény. Terjengős, néha nehezen olvasható, de nem szabad átlapozni részeket, mert minden egyes szónak, betűnek szerepe van. Ezért kell elolvasni nyolszor-tízszer míg az ember – úgy érzi – megértette. S én még csak négyszer olvastam.

A film – mivel híven követi a könyvet – segít abban is, hogy meglássak olyan dolgokat a regényben, amire eddig nem figyeltem fel.

Nagyon érdekelt az is, hogy a film miképp láttatja a könyv egyik legfontosabb jellegzetességét: a meztelenséget. Mert ehhez azért merészség is kell. A könyvben végig jelen van a pucérság, gondolok most itt a varieté színházba történtekre, s elsősorban arra, hogy a XIX. fejezettől a könyv lényegében szoft(?)pornóvá alakul, s főhősnőnek a filmben elméletileg meztelenül kellene végigjátszania az egészet.

A folytatáshoz, azaz a teljes tanulmányhoz kattints ide!

A Kisherceg és a Rózsa

Többször, többek megrökönyödésére kifejtettem már, hogy nem szeretek olvasni, főleg szépirodalmat nem. Egyszerűen azért, mert a valóság jóban és szépségben mindig felülmúl, gonoszságban és rondaságban pedig mindig alulmúl minden fikciót. Felesleges kitalációkat olvasgatni.

Ennek ellenére mégis van néhány kedvencem a világ literatúrájából. Ezek egyike a „Kis herceg”, amelyet már gyermekkorom óta vagy tizenötször olvastam.